3.fejezet

Hirtelen a csalódás ellepte minden porcikámat. Hogy volt képes azt mondani hogy szeret, mikor eset már egy másik lány várta? Egy bajom volt nekem:szerettem. És mintha a szívemből kitéptek volna egy darabot. Nem akarok tovább élni azzal a tudattal, hogy az akit szerettem megcsalt. Csak a halált és a békességet akartam. Ekkor láttam hogy Chris elkezdi lehúzni a lányról a pólóját. Vajon hányszor tették meg ezt? Vajon hányszor égett az ismeretlen lány csókja Chris ajkán? Elkezdtem hátrálni, de egy faágban elestem. Chris és a lány rám kapták tekintetüket. Chris arcán meglepettséget, és bánatot láttam. Ledobta magáról a lányt és elkezdett felém futni. Elkezdtem hátrálni de elkapta a karomat.
-Ez nem az volt aminek látszott, Ashley-mondta majd rám nézett.
-Mi az hogy nem az volt? Tudod milyen érzés ez? Tudod mekkora fájdalom ez nekem? Chris azt hittem szeretsz. De nagyot tévedtem-üvöltöttem az arcába könnyeim meg patakként folytak. Elkezdtem futni, Chris utánam kapott de kirántottam a karom a kezéből.Már vagy 10 perce bent jártam az erdő sűrűjében, és nem találtam a ki utat. A kezemet felkarcolta a sok faág, a lábam pedig iszonyúan vérzett. Aztán felestem egy faágban, és legurultam egy hatalmas dombon. Túl sok volt a törött üveg, ezért jó pár belehasított a karomba. Mikor leértem csak a sajgó fájdalmat éreztem. Meg akartam halni. Vártam a fájdalom mentes életet. Vártam a békességet. De, sehol semmi. Csak az a világ ahol a bánat és fájdalom mindennapos. Elkezdtem kiszedni a kezemből az üvegszilánkokat. A fájdalom nem múlt. Hallottam a távolban a nevemet. De biztos csak képzelődőm. De ekkor már hangosabban és tisztábban hallottam:
-Ashley. Válaszolj. Hol vagy?- hallottam Jasperék kétségbeesett hangját. Ekkor lágy szellőt éreztem magam mellett. Megfordítottam a fejem és Edward-dal találtam magam szemben. Aggódó és féltő pillantást vetett felém. Összegömbölyödtem és elkezdtem zokogni. Edward az ölébe húzott. Elkezdett nekem dúdolni, és közben a hátamat simogatta. Beszívtam bódító illatát és elaludtam.
*.*.*
Mikor felkeltem sajgó fájdalmat éreztem. Mindenem fájt és olyan érzésem volt mintha ezer tűvel szurkáltak volna. Ekkor kinyílt az ajtó és az egész Cullen család belépett. Halványan elmosolyogtam.
-Hogy érzed magad Ashley?- kérdezte Carlisle és elém lépett.
-Igen jól- mondtam és felálltam. Nem fájt annyira sőt. Alig fájt.
-Remek. Tényleg nem fáj?- kérdezte aggódva.
-Egészen biztosan.-mondtam.
-Akkor mi elmennénk vadászni. Edward és Jasper, na meg Emmett marad itt veled.- mondta nekem meg jobb kedvem lett. A két bátyóval, egy nap nem lesz olyan rossz.
-Jó, rendben én meg felöltözök.-mondtam majd mindenki kiment. Felvettem egy lila feszülős pólót, és egy farmer rövidgatyát. Lesétáltan a földszintre. Csak Jasper ült a kanapén, Emmett meg a konyhába volt.
-Mi a helyzet Chris-sel?- kérdezte Jasper, óvatosan. Hirtelen egy erős kéz mintha a szívembe szorult volna.
-Túl leszek rajta. Átvert, becsapott, és innentől tudom hogy nem érdemes miatta bánkódni .- mondtam neki, és valójában is így gondoltam. Nem adom meg neki azt hogy sírok miatta. Túl leszek rajta. Mert ha úgy vesszük lehet hogy én is megcsaltam. De az a csók Edward-dal fogadás miatt volt.
-Kimegyek iszok valamit- mondtam, majd elmentem a konyhába. Emmett a pulton ült, én a meg kivettem a hűtőből a narancslevet. Meg ki akartam venni egy kis fejfájás csillapítót a szekrényből mert elkezdett fájni a fejem. De mikor felnyúltam a gyógyszerért hirtelen nagyon megszédültem. Emmetbe kapaszkodtam, és ő vette a lapot. Oda vitt a székhez, és letett.
-Jól vagy?- kérdezte Emmett.
-Nem igazán- mondtam és el akartam indulni a nappaliba mikor összecsuklottam. Lefeküdtem a hideg kőre mert elkezdett égni az arcom. A fejembe mintha egy vonat száguldott volna végig. Aztán rám jött egy köhögő roham. Csak köhögtem még levegőt sem tudtam rendesen venni. De rájöttem hogy vért köhögök fel. Ekkor már mindenki itt volt, mert gondolom végeztek. Edward odajött és megérintette a kezem. De ez nekem kellemetlen volt és megszorítottam a kezét, mire Ő elugrott.Amilyen gyorsan jött ez az érzés olyan gyorsan el is tűnt. Rám néztek és szemükben meglepettséget láttam. Arcomat a kőhöz szorítottam, és szabálytalanul vettem a levegőt. A testem még mindig égett. Ekkor Carlisle odanyúlt a homlokomhoz és megnézte hogy van-e lázam. Aztán hallottam hogy szól Edwardnak.
-Vidd fel a fürdőbe. Alice eressz hideg vizet.- mondta majd Edward felkapott a földről és pár másodperc alatt a fürdőszobában voltunk. Mindenki bent állt, és Edward a kád felé vitt.
-Nem akarom. Ne- mondtam de nem hallgatott rám hanem belerakott a jéghideg vízbe. A testemnek jó érzés volt és a forróság kezdett elmúlni. Edward el akart menni de megfogtam a kezét és maradt.
-Carlisle azt hiszem kéne egy kivizsgálás.- mondta majd megsimogatta a karom.
-Szerintem is- mondta.
Nekem meg eszembe jutott egy mondat a múltamból:
„17 éves korában fog elkezdődni az átváltozás"