3.fejezet

Hirtelen a csalódás ellepte minden porcikámat. Hogy volt képes azt mondani hogy szeret, mikor eset már egy másik lány várta? Egy bajom volt nekem:szerettem. És mintha a szívemből kitéptek volna egy darabot. Nem akarok tovább élni azzal a tudattal, hogy az akit szerettem megcsalt. Csak a halált és a békességet akartam. Ekkor láttam hogy Chris elkezdi lehúzni a lányról a pólóját. Vajon hányszor tették meg ezt? Vajon hányszor égett az ismeretlen lány csókja Chris ajkán? Elkezdtem hátrálni, de egy faágban elestem. Chris és a lány rám kapták tekintetüket. Chris arcán meglepettséget, és bánatot láttam. Ledobta magáról a lányt és elkezdett felém futni. Elkezdtem hátrálni de elkapta a karomat.
-Ez nem az volt aminek látszott, Ashley-mondta majd rám nézett.
-Mi az hogy nem az volt? Tudod milyen érzés ez? Tudod mekkora fájdalom ez nekem? Chris azt hittem szeretsz. De nagyot tévedtem-üvöltöttem az arcába könnyeim meg patakként folytak. Elkezdtem futni, Chris utánam kapott de kirántottam a karom a kezéből.Már vagy 10 perce bent jártam az erdő sűrűjében, és nem találtam a ki utat. A kezemet felkarcolta a sok faág, a lábam pedig iszonyúan vérzett. Aztán felestem egy faágban, és legurultam egy hatalmas dombon. Túl sok volt a törött üveg, ezért jó pár belehasított a karomba. Mikor leértem csak a sajgó fájdalmat éreztem. Meg akartam halni. Vártam a fájdalom mentes életet. Vártam a békességet. De, sehol semmi. Csak az a világ ahol a bánat és fájdalom mindennapos. Elkezdtem kiszedni a kezemből az üvegszilánkokat. A fájdalom nem múlt. Hallottam a távolban a nevemet. De biztos csak képzelődőm. De ekkor már hangosabban és tisztábban hallottam:
-Ashley. Válaszolj. Hol vagy?- hallottam Jasperék kétségbeesett hangját. Ekkor lágy szellőt éreztem magam mellett. Megfordítottam a fejem és Edward-dal találtam magam szemben. Aggódó és féltő pillantást vetett felém. Összegömbölyödtem és elkezdtem zokogni. Edward az ölébe húzott. Elkezdett nekem dúdolni, és közben a hátamat simogatta. Beszívtam bódító illatát és elaludtam.
*.*.*
Mikor felkeltem sajgó fájdalmat éreztem. Mindenem fájt és olyan érzésem volt mintha ezer tűvel szurkáltak volna. Ekkor kinyílt az ajtó és az egész Cullen család belépett. Halványan elmosolyogtam.
-Hogy érzed magad Ashley?- kérdezte Carlisle és elém lépett.
-Igen jól- mondtam és felálltam. Nem fájt annyira sőt. Alig fájt.
-Remek. Tényleg nem fáj?- kérdezte aggódva.
-Egészen biztosan.-mondtam.
-Akkor mi elmennénk vadászni. Edward és Jasper, na meg Emmett marad itt veled.- mondta nekem meg jobb kedvem lett. A két bátyóval, egy nap nem lesz olyan rossz.
-Jó, rendben én meg felöltözök.-mondtam majd mindenki kiment. Felvettem egy lila feszülős pólót, és egy farmer rövidgatyát. Lesétáltan a földszintre. Csak Jasper ült a kanapén, Emmett meg a konyhába volt.
-Mi a helyzet Chris-sel?- kérdezte Jasper, óvatosan. Hirtelen egy erős kéz mintha a szívembe szorult volna.
-Túl leszek rajta. Átvert, becsapott, és innentől tudom hogy nem érdemes miatta bánkódni .- mondtam neki, és valójában is így gondoltam. Nem adom meg neki azt hogy sírok miatta. Túl leszek rajta. Mert ha úgy vesszük lehet hogy én is megcsaltam. De az a csók Edward-dal fogadás miatt volt.
-Kimegyek iszok valamit- mondtam, majd elmentem a konyhába. Emmett a pulton ült, én a meg kivettem a hűtőből a narancslevet. Meg ki akartam venni egy kis fejfájás csillapítót a szekrényből mert elkezdett fájni a fejem. De mikor felnyúltam a gyógyszerért hirtelen nagyon megszédültem. Emmetbe kapaszkodtam, és ő vette a lapot. Oda vitt a székhez, és letett.
-Jól vagy?- kérdezte Emmett.
-Nem igazán- mondtam és el akartam indulni a nappaliba mikor összecsuklottam. Lefeküdtem a hideg kőre mert elkezdett égni az arcom. A fejembe mintha egy vonat száguldott volna végig. Aztán rám jött egy köhögő roham. Csak köhögtem még levegőt sem tudtam rendesen venni. De rájöttem hogy vért köhögök fel. Ekkor már mindenki itt volt, mert gondolom végeztek. Edward odajött és megérintette a kezem. De ez nekem kellemetlen volt és megszorítottam a kezét, mire Ő elugrott.Amilyen gyorsan jött ez az érzés olyan gyorsan el is tűnt. Rám néztek és szemükben meglepettséget láttam. Arcomat a kőhöz szorítottam, és szabálytalanul vettem a levegőt. A testem még mindig égett. Ekkor Carlisle odanyúlt a homlokomhoz és megnézte hogy van-e lázam. Aztán hallottam hogy szól Edwardnak.
-Vidd fel a fürdőbe. Alice eressz hideg vizet.- mondta majd Edward felkapott a földről és pár másodperc alatt a fürdőszobában voltunk. Mindenki bent állt, és Edward a kád felé vitt.
-Nem akarom. Ne- mondtam de nem hallgatott rám hanem belerakott a jéghideg vízbe. A testemnek jó érzés volt és a forróság kezdett elmúlni. Edward el akart menni de megfogtam a kezét és maradt.
-Carlisle azt hiszem kéne egy kivizsgálás.- mondta majd megsimogatta a karom.
-Szerintem is- mondta.
Nekem meg eszembe jutott egy mondat a múltamból:
„17 éves korában fog elkezdődni az átváltozás"

2.fejezet-A fogadás

Mikor kinyitottam a szemem a saját szobámba találtam magamat. A világos kék függönyön lágyan suhant át a szellő meglebegtetve ezzel a rózsaszín és kék pillangókat a plafonon. A lágy szellő megcirógatta az arcomat, és ezzel a kis „ébresztéssel” eszembe jutott a tegnapi nap. A csuklóm nagyon fájt, és tudtam hogy Edward, aki valószínűleg az az Edward aki engem megmentett, törte el. Azt tudom hogy lesz hozzá egy-két keresetlen szavam. Például hogy ne a csuklómon töltse ki, hirtelen támadt feszültségét, ezzel pár hónapig tétlenné téve engem. Óvatosan felültem az ágyba és megnéztem mi van rajtam. A fekete toppom rajta egy báránnyal(amit alváshoz használok) és a rózsaszín rövidgatyám. Ú, remélem Alice öltöztetett át. Mert ha nem az, gáz. Mondjuk nem hiszem hogy bármelyik fiú bemenne a gardróbba. Elsétáltam az ajtóhoz mikor az kinyílt. Edward lépett be rajta. Én mint egy hülye a sarokba futottam és elkezdtem kiabálni:
-Alice! Alice! Vidd ki innen- kiáltottam de a csodabogár nem volt sehol. Hirtelen úrrá lett rajtam a kétségbeesés. Nagy kiabálás közepette sikerült belevernem a csuklóm a falba.
-Aú… A francba- kiáltottam fel és a fájdalomtól könnyek szöktek a szemembe. Edward tekintetéből ítélve nagyon mulatságosnak vélt. Dühösen néztem rá.
-Nem kell félned tőlem. Nem bántalak.- mondta bársonyos hangján, és egy pillanatra elkábultam attól hogy-hogy lehet valaki ennyire tökéletes. Aztán gyorsan kiráztam a fejemből a buta gondolataim és Edward szemébe néztem. Teljesen belemerültem aranybarna íriszébe, és abban a percben azt hittem bármit megtennék ezért a fiúért. Úristen! Miket hordok itt össze? Edward kezd kicsit az agyamra menni.
-Figyu. Nem izgat. Ez van. Jó lenne ha befejeznéd a csábítást.- mondtam gúnyos mosollyal. Terveztem hogy kilépek az ajtón, de Edward megfogta a még ép csuklómat, és visszahúzott. Csak pár centi hiány volt közöttünk. Lehelete az arcomat súrolta. Hátráltam és kitéptem a csuklóm a kezéből. De egy szempillantás alatt ott termett az ajtónál és nem engedett ki.
-Mégis miért nem hagysz már végre békén?- kérdeztem és tudtam hogy már nem a „türelmes vagyok” kategóriába tartozom.
-Sajnálom. De nincs itthon senki, így én vigyázok rád.- mondta és kezdette kicsit enyhülni az iránta érzett gyűlölet. Jó, az oké hogy marha jól néz ki. Sőt. Nagyon is jól. De félek tőle. Ekkor egy hideg kezet éreztem a derekamnál. Edward felkapott és berakott az ágyba, majd mint egy ötéves kisgyereket, betakart. Bosszúsan néztem rá mire Ő csak elmosolyodott.
-Mesélj magadról- kérte. Teljesen ledöbbentem. Miért akarja hogy meséljek magamról? Miért érdekli?
-Nyolc évesen költöztem ide. A testvéreid és szüleid befogadtak, és azt mondták hogy felnevelnek. Sokat csetlek-botlok, ami igen rossz, mert hát elég béna vagyok. Jó tanuló vagyok.
-Oké. Ez mind szép és jó! Van barátod?- kérdezte tőlem. Mégis mi közöd van hozzá?- kérdeztem gondolatban. De tudtam hogy nem hallja. Alice mesélte hogy a gondolataimat nem hallotta már nyolc éves koromban sem. Tehát én teljesen nyugodt vagyok a gondolataimat illetően.
-Van- mondtam majd ránéztem az arcára. Mintha arcán egy pillanatra fájdalmat vettem volna észre, de biztos csak beképzeltem.
-Hát jó. Kérsz valamit enni?- kérdezte ál-mosollyal. Ezen a beszóláson felnevettem. Edward meglepett pillantással néztem rá. Én meg magyarázatot adtam.
-Fogadjunk nem tudsz főzni- mondtam Edward-nak. Hitetlenkedve húzta fel a szemöldökét és elmosolyodott.
-Mibe fogadjunk?- kérdezte kihívóan.
-Döntsd el Te. De legalább valami jót találj ki magadnak.- mondtam mosolyogva, és már nem is volt olyan ellenszenves számomra.
-Jó. Ha én nyerek megcsókolsz- mondta nemes egyszerűséggel.
-Hülye vagy? Elment az eszed? Nem teszem meg- mondtam habár lehet hogy megcsókoltam volna. De mondjuk csakis fogadás céljából. Chris megértené mert Ő is tett már ilyet egy lánnyal. És akkor is velem járt. De meggyőzött róla hogy csupán a fogadás miatt tette. És én hittem neki.
-Állításod szerint úgysem én győzők. Ha meg te nyersz akkor egy hétig azt teszem amit te mondasz.- mondta. Bár igen kételkedtem, de elfogadtam. Majd kezet fogtunk.
-És mit csináljak?- kérdezte Edward. Mivel tudtam hogy még a fakanalat sem ismeri fel, így a palacsintát választottam, fahéjas vaníliás öntettel. Levonult a konyhába én pedig a nappaliba mentem tv-t nézni. Negyed óra múlva megérkezett a palacsintával a kezében. Félve kóstoltam meg. Legyen rossz, legyen rossz- kántáltam magamban. De mikor megkóstoltam, rájöttem hogy isteni finom.
-Nagyon finom- böktem ki meggondolatlanul. Edward-nak a szája diadalittas mosolyra húzódott. Tudtam hogy csak egy fogadás.
-Akkor meg kell csókolnod!- mondta mosolyogva.
-Muszáj?- kérdeztem kétségbeesetten.
-Annyira csúnya lennék?- kérdezte Edward szomorúan.
-Nem dehogy nem erről van szó- mondtam de ez volt a végső döfés Edward-nak. Odatérdelt elém lehúzott engem is így egymással szemben térdeltünk. Kezével kisimította az egyik tincsemet az arcomból, és szája egyre jobban közelített az enyémhez. Legbelül én is akartam így közelebb húzódtam hozzá. Jéghideg lehelete csiklandozta az arcomat. Ajka lágyan hozzáért az enyémhez szinte súrolta. Szívem egyre hevesebben vert, a vérem az ereimben fel- le száguldott. A csókja szenvedélyesebb lett, már nem csak súrolta az ajkamat. Ajka elnyílt így az enyém is akaratlanul elnyílt. Nyelvét becsúsztatta a számba. Nyelveink táncot jártak. Abban a pillanatban azt akartam hogy ennek sohase legyen vége. De tudtam ha ennek vége, vár rám a régi énem. Aki Chris-sel van együtt. Ekkor kitéptem magam a szorításából és arcon ütöttem. Tudtam hogy fizikailag nem fáj neki. Arca szomorú lett, majd bűnbánó.
-Ne haragudj- mondta fájdalommal a hangjában.
-Én…elmegyek levegőzők egyet- mondtam majd felmentem az emeletre. Már épp a pólómat vettem volna fel mikor benyitott Edward. Zavartan elfordította a fejét én meg felvettem a cipőmet és elszáguldottam mellette. Amikor az erdőbe kilépem tudtam hogy jön utánam. De nem érdekelt. Csak a határig megyek. Eldöntöttem hogy elmegyek Jacob-hoz. Jacob sem úgy gondolta hogy nagyon csúnya vagyok. Sőt. Átléptem a határt. Edward megkövült és megérezte hogy a farkasokkal jóba vagyok. Elsétáltam Jacob házához. Bekopogtam. Jacob nyitott ajtót, és mikor meglátott szája széles mosolyra húzódott. Hallottam a nagy zsivajt és benéztem. Az asztalnál ott ült Embry, Quil, és Seth. Visszanéztem Jacobra.
-Szia, Ash. Hogy- hogy itt vagy?- mondta Jacob és megölelt. Boldogan öleltem át széles hátát.
-Csak gondoltam beugrok. De ha zavarok megyek- mondtam. Jacob elvigyorodott és beinvitált.
-Már hogy zavarnál?- kérdezte és beterelt a konyhába. A fiúk, amint megláttak lelkesen integettek nekem. Intettem nekik, és láttam hogy Billy Black nincs itt.
-Jacob! Hol van Billy?- kérdezte és már a legrosszabbra gondoltam.
-Csak horgászik a többiekkel.- mondta nyugtatás képpen.
-Rendben.- mondtam majd leültem az egyik székre. Jacob helyet foglalt mellettem.
-Bűzlesz- mondta Jacob. Hirtelen nem értettem mire gondol így elpirultam.
-Mármint vámpírszagod van- mondta Quil mosolyogva.
-Ú, basszus elfelejtettem. Ne haragudjatok- mondtam bűnbánóan. Erre csak elmosolyodtak.
-Te meg mit csináltál magaddal, Miss. Bénaság?- kérdezte Seth röhögve és a csuklómra mutatott. Lágyan megütöttem, mert tudtam hogy nem Ő fogja megjárni hanem én.
-Semmi- mondtam zavartan. Nem akartam beköpni Edward-ot.
-Melyik vérszopó csinálta?- kérdezte Jacob és keze ökölbe szorult.
-Semelyik- mondtam. Rájuk néztem de mindenki csúnyán nézett rám.
-Hát jó: Edward.- mondtam bár meg is bántam. Mindannyian egyszerre morogtak fel.
-Már megint itt van?- kérdezte Jacob, és hangja egyre keményebb lett.
-Hé nyugi. Semmi baja.- mondtam majd Jacob vállára tettem a kezem. Megszorította azt és lenyugodott.
-Rendben. Majd erről beszélünk máskor.- mondta. Sokáig beszélgettünk még a suliról, meg mindenről de lassan mennem kellett.
-Na hát akkor én megyek is- mondtam majd mindenkinek adtam egy puszit az arcára. Mindenki mosolyogva köszönt el. Jacob felajánlotta hogy elkísér a határig, de udvariasan visszautasítottam. Már átléptem a határt és nem messze a háztól, meghallottam valamit. A rétről jött és nevetések voltak. Elindultam abban az irányba, és hamar odaértem. A látvány azonban lesokkolt. Egy ismeretlen lány ült Chris ölében és vadul csókolóztak.